Akinek sok barátja van, az egy barátságos ember. A jó barátság valóságos kincs, akinek tehát sok barátja van, az egy gazdag ember. Nem azért, mert sok pénzt, avagy nagy vagyont halmozott fel, hanem, mert sok jó barátot gyűjtött maga köré. A jó barátok nem versengenek, hogy kinek van többje, hanem ők maguk lesznek többek egymás barátsága által. A jó barátság kölcsönös, a barátságért barátság jár cserébe. A „cserearányokat” egyik sem méricskéli, a jó barátság önzetlen, kizárja az önzést. Aki többet kapott, az több hálát érez érte. A felénk sugárzó hálaérzetnek stresszoldó, azaz egészségvédő és gyógyító hatása van. Ha volna ilyen mérőműszer, egy ember értékét a feléje sugárzó hálaérzetek összességével lehetne mérni. De mert nincs ilyen műszer, ezt a mértéket szívünk melegével és lelkünk rezdülésével érzékeljük.

Fazekas Juditnak sok barátja van. Amikor most Juditot ünnepeljük, a barátságos embert és a jó barátságot is ünnepeljük. Szeretjük őt, mert a barátai lehetünk, és Ő a barátunk lett, mert többek és jobbak lettünk Judit által. Példája követhető és követendő, hogy sok jó barátot szerezzünk magunk köré, és sok hálaérzet sugározzon felénk is, amiért cserébe mi is hálás barátsággal tartozhatunk. Hiszen a kölcsönös és önzetlen barátság emberségünk fokmérője.

Judit a szemináriumi hallgatóm volt, majd a jogtanári hivatásban pályatársam lett. Előbb tanítottam, majd én is tanultam Tőle. Ez is kölcsönös kapcsolat, és nincs vége. „Mélyről jövő”, első generációs értelmiségiként, természetes módon mindig barátként kezeltük és tiszteltük egymást. Mi fél szavakból is értjük egymást, és ha hónapokig, vagy akár évekig nem találkoztunk is, ott folytattuk, ahol előzőleg abbahagytuk, a barátság folytonosságának jegyében. Jogi Kart és magánjogi tanszéket is alapítottunk, Ő Miskolcon, én Győrben, ahol Judit vette át a tanszékvezetést tőlem, folytatva a Kar megszilárdítását is. Hála ezért is!

Most Juditot ünnepeljük, és mint minden ünnep, ez a szép köszöntő kötet is arra való, hogy önmagunk fölé, a barátság, a tisztelet és a hála magaslatára emeljen minket. Ez a szokás erősebb a törvénynél, mert tartalmasabb és értékesebb annál. Amikor Szladits Károly 65 éves lett, kollégái, pályatársai és barátai mellett külön kötetben köszöntötték őt az akkor aktuális „Szladits-szeminárium” hallgatói (köztük Világhy Miklós IV. éves joghallgató). A kötet Előszavában olvasható: „Az ünnepelt nemcsak magánjogi tudományunk dísze, az Egyetem büszkesége, nemzetközi fórumok tekintélye, és számos előkelő jogéleti tisztség betöltője, hanem mindezeken felül és mindenek előtt melegszívű, szeretetreméltó, jóságot sugárzó ember.” Arany Jánostól pedig tudjuk: „Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben.” (Domokos napra). Juditnak ez sikerült. Kívánom és remélem, hogy nekünk, a barátainak is sikerüljön.

Isten éltesse Fazekas Juditot!

Lenkovics Barnabás

pdf

SALUS VOCALIS. Csegöldi indulás - Győri érkezés.
DOI: 10.59199/ salusvocalis.2023.04