A Grosschmid-hatás – Avagy paradigmaváltás a magyar romanisztikában

Deli Gergely
rektor, egyetemi tanár
NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar

ABSTRACT

Jelen tanulmány hipotézise, hogy a magyar romanisztikában a 20. század első harmadában jelentkező módszertani paradigmaváltás egyik fő oka a „valódi” nemzeti magánjog keresése volt. Míg korábban mások mellett Farkas Lajos érdemben foglalkozott a pandektajoggal, az – Grosschmid Béni hatásának is köszönhetően – mint a nemzeti érdekre sérelmes „német” tan kikerült az érdeklődés homlokteréből. Ezt követően Marton Géza nyomán a római jog tankönyv- és szakirodalmában elterjedt az a megközelítés, amely a római jogot leszűkítve, mint a magánjog általános alapelveinek tárházát közelítette meg.

Keywords: Farkas Lajos | Grosschmid Béni | Marton Géza | pandektajog | római jog


IRODALOM

Angyal Pál (1938): Grosschmid Béni. In: Magyar Jogi Szemle. 1938/8. sz.

Asztalos László (1973): A civilisztika oktatásának és tudományának fejlődése a budapesti egyetemen 1945–1970. ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék, Budapest.

Asztalos László (1981): Marton Géza tanainak hatása a magyar jogtudományra. In: Hamza Gábor (szerk.): Tanítványok Marton Gézáról. ELTE, Budapest.

Avenarius, Martin – Baldus, Christian – Lamberti, Francesca – Varvaro, Mario (2018): Gradenwitz, Riccobono und die Entwicklung der Interpolationenkritik: Methodentransfer unter europäischen Juristen im späten 19. Jahrhundert. Mohr Siebeck, Tübingen.
DOI: https://doi.org/10.1628/978-3-16-156193-1.

Balogh Judit (2008): Grosschmid Béni és a magyar öröklési jog. In: Zsögöd Benő: Öröklött s szerzett vagyon. Közjegyzői füzetek – Studia Notarialia Hungarica, tom. VIII. MOKK, Budapest, MOKK (Politzer Zsigmond 1897-es kiadásának reprintje).

Beauchet (1897): Histoire du droit privé de la république athénienne. Paris.

Binding, Karl (1890): Die Ehre Im Rechtssinne Und Ihre Verletzbarkeit. Rectoratsrede Gehalten Am Reformationsfeste. Edelmann, Leipzig.

Bölöny József (1938): Grosschmid Béni, mint közjogász. In: Magyar Közigazgatás. 1938, 56/48.

Brósz Róbert (1981): Marton Géza az ember és az oktató. In: Hamza Gábor (szerk.): Tanítványok Marton Gézáról. Budapest.

Buckland, William Warwick (1922): Cretio and connected topics. In: Tijdschrift voor Rechtsgeschiedenis. 1922/3.
DOI: https://doi.org/10.1163/157181922x00031.

Castelli, Guglielmo (1923): I bona materna nei papiri grecoegizi. In: Albertario, Emilio (szerk.): Scritti giuridici. Hoepli, Milano.

Collinet, Paul (1934): La papyrologie et l’histoire du droit. In: Münchener Beiträge zur Papyrusforschung und antiken Rechtgeschichte. C.H. Beck, München.

Csehi Zoltán (2012): A jog és jogtudomány mai állásáról. In: Iustum Aequum Salutare. VIII.évf., 2012/2. sz.

Csehi Zoltán (2005): Marton Géza munkássága 1907-1934. In: Csehi Zoltán (szerk.): Diké kísértése: Magánjogi és kultúrtörténeti tanulmányok. Budapest.

Csehi Zoltán (2016): Marton Géza tudományos munkássága és hatása. In: Iustum Aequum Salutare. 2016/1. sz.

Danz, Heinrich Aemillius August (1840): Lehrbuch der Geschichte des römischen Rechts I. Breitkopf und Härtel, Leipzig.

Eckhart Ferenc (1936): A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem története. A jog- és államtudományi kar története 1667-1935. Budapest.

Farkas Lajos (1896): A becsület általános jelentősége a mai és római jogrendben. Ajtai K. Albert Könyvnyomdája, Kolozsvár.

Farkas Lajos (1913): A római obligatio fogalmilag véve a közép- és újkori jogi elméletben. 14/6. sz. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest.

Farkas Lajos (1913): A római obligatio fogalmilag véve a közép- és újkori jogi elméletben, Székfoglaló értekezés, 1913. In: Pauer Imre (szerk.): Értekezések a társadalmi tudományok köréből. A II. osztály rendeletéből. 14/6. sz. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest.

Ferenc Benedek (1978): Die „conventio in manum“ und die Förmlichkeiten der Eheschließung im römischen Recht. In: Studia iuridica auctoritate Universitatis Pécs publicata. Pécs.

Földi András (2001): A jóhiszeműség és tisztesség elve. Intézménytörténeti vázlat a római jogtól napjainkig. In: Publicationes Instituti Iuris Romani Budapestinensis, fasc. IX. Budapest.

Földi András (2022): Grosschmid és az antik jogok. MTA székfoglaló előadás (kézirat).

Földi András – Hamza Gábor (2022): A római jog története és institúciói. Novissima, Budapest.

Gardner, Jane F. (1998): Family and Familia in Roman Law and Life. Oxford University Press, Oxford.
DOI: https://doi.org/10.1086/ahr/105.1.260.

Giltaij, Jacob (2016): Existimatio as „human dignity” in late-classical Roman law. Fundamina (Pretoria) [online]. Vol. 22, Issue 2. (Elérhető: http://www.scielo.org.za/scielo.php?script=sci_arttext&pid=S1021-545X2016000200003. Letöltés ideje: 2022.11.01.).
DOI: https://doi.org/10.17159/2411-7870/2016/v22n2a3.

Görög Márta (2020): Grosschmid Béni, 1851-1938. In: Acta Universitatis Szegediensis, Acta Juridica et Politica. 10/1. sz.

Greenidge, A.H.J. (1894): Infamia: Its place in Roman Public and Private Law. Clarendon Press, Oxford.

Grosschmid Béni (1899): Fejezetek kötelmi jogunk köréből. Athenaeum, Budapest.

Grosschmid Béni (1928): Werbőczy és az angol jog. Franklin Társulat Nyomdája, Budapest.

Gulyás Pál – Viczián János (szerk.) (1999): Magyar írók élete és munkái. (Új sorozat, XVIII.). Argumentum Kiadó és Nyomda, Budapest.

Hamza Gábor – Sándor István (2014) Szladits Károly (1871–1956). MTA IX. Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya. Jubileumi megemlékezések. (Elérhető: https://mta.hu/data/dokumentumok/ix_osztaly/Jubileumi%20megemlekezesek/Szladits%
20Karoly_Hamza_Sandor.pdf. Letöltés ideje: 2022.11.01.).

Hamza Gábor (2006): Farkas Lajos a római jogász (1841-1921). In: Jogtörténeti Szemle. 2006/2. sz.

Hamza Gábor (2005): Farkas Lajos, a római jogász (1841-1921). In: Magyar Tudomány. 2005/4. sz.

Hegedűs Lóránt (1916): A magyarság jövője a háború után. Politikai tanulmány. Budapest.

Kádár Miklós (1958): Marton Géza 1880-1957. In: Felsőoktatási Szemle.

Kaser, Max (1956): Infamia und ignominia in den römishen Rechtsquellen. In: Zeitschrift der Savigny- Stiftung für Rechtsgeschichte: Romanistische Abteilung. 73/1. sz.
DOI: https://doi.org/10.7767/zrgra.1956.73.1.220.

Kenyeres Ágnes (1967): Magyar életrajzi lexikon. 1. kötet. Akadémia Kiadó, Budapest.

Kiss Géza (1910): A római jogról. In: Jogállam. Különnyomat. IX. évf. 4-5. füzet.

Kolosváry Bálint (1928): Farkas Lajos l. tag emlékezete. In: Az MTA elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek. 20/5. sz. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest.

Korniss Gyula (1942): A római jog mai értéke - Marton Géza. In: Tudós fejek. Budapest.

Koschaker, Paul (1958): Europa und das römische Recht. C. H. Beck, München-Berlin.

Leist, Burkard Wilhelm (1844): Die Bonorum possessio. Ihre geschichtliche Entwicklung und heutige Geltung. II, Göttingen: Vandenhoeck und Ruprecht.

Markó László (szerk.) (2002): Új Magyar Életrajzi Lexikon. 2002/4. sz. Budapest, 2002/4., 549–550.

Marongiu, Antonio (1937): Béni parentali e acquisti nella storia del diritto italiano. Zanichelli, Bologne.

Marton Géza (1993): A polgári jogi felelősség. Triorg Kft., Budapest.

Marton Géza (1937): A római magánjog elemeinek tankönyve. 4. kiadás. Méliusz, Debrecen.

Meijers, Eduard Maurits (1932): Le droit ligurien de succession. In: Revue historique de droit français et étranger. Quatrième série. Vol. 11, Issue 1.
DOI: https://doi.org/10.1163/157181924x00156.

Mommsen, Theodor – Meyer, Paul Martin (szerk.) (1905): Theodosiani libri XVI cum constitutionibvs Sirmondianis et leges novellae ad Theodosianum pertinentes. Weidmann, Berlin.

Móra Mihály (1964): Über den Unterricht des römischen Rechtes in Ungarn in den letzten hundert Jahren. In: RIDA II.

Nizsalovszky Endre (1937): Grosschmid és a kereskedelmi jog. Attila-Nyomda Rt., Budapest.

Papp Tekla (2013): „Jogi és lénytani személyiség” - a Grosschmid-i jogi személy kategória elemzése a hazai jogfejlődés tükrében. In: Juhász Ágnes (szerk.): Grosschmid gondolatai és az új magyar Ptk. Novotni Alapítvány, Miskolc.

Peschka Vilmos (1959): A magyar magánjogtudomány jogbölcseleti alapjai. In: Állam- és Jogtudományi Intézet Értesítője. 1959/1–2. sz.

Pólay Elemér (1972): A római jog oktatása a két világháború között Magyarországon (1920-1944). In: Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae, Acta Juridica et Politica, Tomus XIX. Fasciculus 2.

Pólay Elemér (1974): Kisérlet a magyar öröklési jog önálló kodifikációjára a XIX. század végén. In: Acta Juridica et Politica. Szeged.

Radin, Max (1930): Eleganter. In: Law Quarterly Review. Vol. 46.

Rudolf Stammler (1897): Das Recht der Schuldverhältnisse in seinen allgemeinen Lehren: Studien zum Bürgerlichen Gesetzbuche für das Deutsche Reich. Guttentag, Berlin.

Sachau, Eduard (1907): Syrische Rechtsbücher. Reimer, Berlin.

Sándor István (2013): Grosschmid és az angol jog. In: Juhász Ágnes (szerk.): Grosschmid gondolatai és az új magyar Ptk. Miskolc.

Sándorfalvi Pap István (1939): Törvényes öröklési jog. In: Szladits Károly (főszerk.): Magyar Magánjog. VI. kötet, Öröklési jog. Grill, Budapest.

Schilling, Friedrich Adolph (1829): Bemerkungen über römische Rechtsgeschichte: Eine Kritik über Hugo’s Lehrbuch der Geschichte des römischen Rechts bis auf Justinian. Barth, Leipzig.

Sicard, Germain (2000): Recherches sur les dévolutions fractionnées du patrimoine successoral dans le droit du bas empire et la législation wisigothique. In: Mélanges Germain Sicard. Vol. 1/2000.
DOI: https://doi.org/10.4000/books.putc.12222.

Szabó Béla (2001): Grosschmid (Zsögöd) Benő. In: Stolleis, Michael (szerk.): Juristen. Ein biographisches Lexikon von der Antike bis zum 20. Jahrhundert. C.H. Beck, München.

Szabó Béla (2014): Marton Géza (1880-1957). In: P. Szabó Béla (szerk.): Ernyedetlen szorgalommal... A Debreceni Tudományegyetem jogász professzorai (1914-1949). Debrecen.

Szabó Imre (1958): Marton Géza 1880-1958. In: Magyar Tudomány. 1958/4. sz.

Személyi Kálmán (1929): Az interpolátios [sic] kutatómódszer. Dunántúl Egyetemi Nyomdája, Pécs.

Szende Pál (1911): Nemzeti jog és demokratikus jogfejlődés. In: Huszadik Század.

Szinnyei József (1894): Magyar írók élete és munkái. III. kötet. Hornyánszky Viktor Könyvkereskedése, Budapest.

Szladits Károly (1933): A magyar magánjog vázlata. Első rész. Grill Kiadó, Budapest.

Szladits Károly (1948): Zsögöd-Grosschmid Béni a magyar jogtudomány szabadságharcosa. In: Jogászegyleti Szemle. 1948/1–2. sz.

Teleszky István (1876): Örökösödési jogunk törvényhozási szabályaihoz. Franklin, Budapest.

Vékás Lajos (2019): Fejezetek a magyar magánjogtudomány történetéből. HVG-Orac Lap-és Könyvkiadó Kft., Budapest.
DOI: https://doi.org/10.1556/2065.182.2021.7.12.

Vékás Lajos (2013): Grosschmid szelleme és gondolatai az új Polgári Törvénykönyv öröklési jogi szabályaiban. In: Magyar Jog. 2013/5. sz.

Veress Emőd (2022): Grosschmid Béni vagy Zsögöd Benő? In: Veress Emőd (szerk.): Erdélyi Jogászok. Jogászportrék II. Forum Iuris, Kolozsvár.

Visky Károly (1981): Marton Géza, a római jogász. In: Hamza Gábor (szerk.): Tanítványok Marton Gézáról. ELTE, Budapest.

Vladár Gábor búcsúbeszéde a tanítványok nevében. In: Magyar Jogi Szemle. 19. évf., 1938/8. sz.

Von Löhr, Egid V. (1811): Übersicht der das Privatrecht betreffenden Constitutionen der Römischen Kaiser von Constantin I. bis auf Theodos II. und Valentinian III. Winckler, Giessen.

Weiss Emília (2006): Grosschmid Béni (1851–1938). In: Hamza Gábor (szerk.): Magyar jogtudósok. Budapest.

Weiss Emilia (1999): Grosschmid családjogi és öröklési jogi munkásságáról. In: Jogtudományi Közlöny. 1999/11. sz.

Wundt, Wilhelm Max (1886): Ethik. Eine Untersuchung der Thatsachen und Gesetze des sittlichen Lebens (2. Auflage).
DOI: https://doi.org/10.2307/2176086.

Zlinszky János (1981): Marton Géza, a civilista. In: Jogtudományi Közlöny. 1981/1. sz.

Zlinszky János (1991): Marton Géza (1880-1957) In: Hamza Gábor (szerk.): Magyar Jogtudósok I. Budapest.

Zlinszky János (1999): Marton Géza. In: Hamza Gábor (szerk.) (1999): Magyar jogtudósok. I. k. Budapest.

Zsögöd Benő (Grosschmid Béni) (1897): Öröklött s szerzett vagyon. In: Közjegyzői Füzetek, Studia Notarialia Hungarica tom. VIII. Politzer Zsigmond kiadása, Budapest.

Fazekas_Judit_kulonszam_2023_borito-1.jpg

pdf

SALUS VOCALIS. Csegöldi indulás - Győri érkezés.
DOI: 10.59199/ salusvocalis.2023.11